**&**n**b**s**p**;**&**n**b**s**p**;**&**n**b**s**p**;**&**n**b**s**p**;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********一********屋********子********莺********莺********燕********燕********的********，********都********好********似********忘********了********孙********小********东********这********个********人********，********唯********有********薛********宝********钗********前********来********安********慰********孙********小********东********，********“********夫********君********！********数********学********之********法********果********然********奇********妙********！********”********<********b********r****************/********>********<********b********r****************/********>********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********孙********小********东********笑********着********点********头********，********扶********薛********宝********钗********坐********下********，********“********娘********子********有********了********身********孕********，********不********可********像********她********们********学********习********！********”********<********b********r****************/********>********<********b********r****************/********>********&********n********b********s********p********;******